Az édesanyját átverő csalót kereste, nehéz sorsú férfiakat és váratlan barátságot talált

„Nem tűntek különösebben kifinomultnak... sem különösebben okosnak. Ez teljesen megdöbbentett."

Amikor Carlos Barragán Nigériába utazott, hogy felkutassa azt a romantikus csalót aki behálózta az édesanyját, arra számított, hogy egy körmönfont szélhámossal találkozik majd.

Egy IP-cím felfedte, hogy az édesanyját célzó e-mailek Nigériából érkeztek, nem pedig egy Szíriában szolgáló amerikai katonától, akinek a férfi kiadta magát.

Ám ahelyett, hogy egy profi bűnözőre bukkant volna, Carlos négyéves küldetésbe kezdett, hogy megértse az úgynevezett „Yahoo Boys" csoport világát: a fiatal, nigériai csalókét, akiknek gyakran alig volt iskolai végzettségük, pénzük vagy jövőképük.

Az élmény nemcsak az édesanyját célba vevő férfiról alkotott elképzeléseit változtatta meg, hanem arra is késztette, hogy elgondolkodjon a magány hatásáról a modern világban.

Ismerkedés Briannel

Carlos erős, független nőként jellemezte az édesanyját. Képzett szakember volt, aki saját fogorvosi rendelőt vezetett, többek között ezért is tűnt valószínűtlen áldozatnak. Carlost és testvéreit aggasztotta, amikor gyanítani kezdték, hogy egy csaló hálójába került.

Az édesanyja új romantikus partnerének, „Briannek" írt egy e-mailje azonban sejtette, miért volt sebezhető.

„Gondoskodtam az édesanyámról, aztán a húgomról, majd a férjemről és a gyerekeimről. Egész életemben másokról gondoskodtam, most pedig szeretnék valakit, aki rólam gondoskodik" - írta.

Hónapokkal korábban Carlos észrevette, hogy édesanyja, aki évekkel korábban elvált, magányosnak tűnik, és arra biztatta, hogy regisztráljon a Tinderre.

Az alkalmazásban ismerkedett meg Briannel, egy vonzó, ötvenes évei közepén járó amerikai férfival, aki azt állította, hogy Szíriában állomásozik.

Carlos bátyja, aki katonai veterán, azonnal gyanakodni kezdett.

„Nagyon furcsán hangzik. Ez valószínűleg átverés" – mondta az anyjának.

Édesanyja ezután nem beszélt többet a kapcsolatról, bár időnként megmutatott Carlosnak néhány e-mailt Briantől.

Az üzenetek romantikusak és szenvedélyesek voltak. Brian hamar elkezdte pedzegetni, hogy Spanyolországba költözik, hogy együtt lehessenek, ami még Carlos édesanyját is meglepte.

„Szerintem egy kicsit gyanakodott" – mondta Carlos.

Családi vita tört ki, amikor Brian azt állította, hogy aranyrudakat fog küldeni Carlos anyjának. Carlos azonban akkor döntött úgy, hogy közbelép, amikor az édesanyja két gyűrűvel tért haza, és bejelentette, hogy hamarosan összeköltöznek.

Amikor Carlos előállt a bizonyítékkal, hogy az e-maileket valójában Lagosból küldik, az édesanyja alig mondott valamit. Néhány nappal később a legtöbb üzenetet törölte - de látszott rajta, hogy szomorú volt.

Carlost mélyen megérintette édesanyja magánnyal való küzdelmének látványa. Elhatározta, hogy Nigériába utazik, és felkutatja a titokzatos csalót.

Biggie, Ikotun és a Yahoo Boys

Egy helyi kapcsolattartó segítségével Carlos megismerkedett egy Biggie nevű csalóval, aki beleegyezett, hogy bemutatja őt a barátainak, és körbevezeti Ikotunban, Lagos egy zsúfolt külvárosában, ahol „mindenki hajt, mindenki próbál pénzt keresni".

Biggie a húszas évei végén járt, nagyjából egyidős volt Carlosszal. Intelligens volt és „hihetetlenül vicces".

Carlos szinte minden ébren töltött óráját Biggie-vel töltötte, és meglepetésére azon kapta magát, hogy megkedvelte őt.

„Folyton azon gondolkodtam... hogyan lesz olyasvalakiből, mint ő, olyan csaló, aki azzal tölti az éjszakáit, hogy magányos emberekkel beszélget az interneten?"

A helyiekkel folytatott beszélgetések során Carlos ráébredt, hogy csalók hatalmas hálózata működött ott: több száz fiatal férfi, akiket Yahoo Boysnak neveztek, azután az e-mail-szolgáltató után, amelyet a „szakma" korai időszakában használtak.

Fokozatosan világossá vált számára, hogy egy több mint 240 millió lakosú országban, ahol nem volt a birtokában más, mint egy álnév és egy hamis e-mail-cím, nehezen fogja megtalálni az édesanyját becsapó csalót.

Ehelyett azon kapta magát, hogy kezdi megismerni a Yahoo Boys világát.

Fehér európaiként Carlos mindenhol feltűnést keltett. Elmondása szerint az emberek vagy FBI-ügynöknek, vagy kínai üzletembernek nézték. „Magának" hívták, ami a helyi szlengben olyan hiszékeny bolondot jelent, akit könnyű átverni.

Biggie-nek köszönhetően azonban vagy 50 Yahoo Boy-jal tudott beszélgetni.

Egyikük az amerikai pankrátornak, Cody Rhodes-nak adta ki magát, és rábeszélt egy nőt, hogy fizessen ki 25 repülőjegyet, amelyeket aztán nem használtak fel. Az első összeg amit kapott 300 euró volt, ami több pénz volt annál, amit a fiú 18 hónap alatt megkeresett gyári munkásként.

A siker azonban ritkán jött gyorsan.

„Úgy hívják, hogy bombázás" – mondta Carlos –, „ami alapvetően azt jelenti, hogy több száz, ha nem több ezer emberrel próbálkozol."

Carlos egy másik Yahoo Boyhoz, Azeezhez is közel került, aki 14 éves korában kezdett csalásokkal foglalkozni. A szülőfalujából költözött Lagosba, és édesanyjával, valamint kishúgával élt egy zsúfolt lakásban.

Azeez amerikai férfiaknak „Vanessaként" mutatkozott be, egy gyönyörű fehér nő lopott fényképének segítségével.

Eleinte nem járt sikerrel. Rosszul beszélt angolul, még életében nem volt barátnője, és soha nem járt Amerikában.

„Kisfiúkról beszélünk, akiknek kevés elképzelésük van a nyugati világról" – mondta Carlos.

Végül Azeez szerencsével járt, és kapott öt dollárt, amit egy étteremben sült csirkére költött. Életében először járt légkondicionált épületben.

Azeez édesanyja és nagymamája, akik mindketten írni-olvasni nem tudó utcai ételárusok voltak, azonban tudták, hogy helytelen amit csinál. A nagymamája ultimátum elé állította: hagyjon fel a csalásokkal, vagy kitagadják. Azóta nem csinálja.

Carlos elmondása szerint azzal az elképzeléssel érkezett Nigériába, hogy a csalók egy kifinomult bűnszervezet részei. Az Azeezzel kialakított kapcsolata miatt azonban újra kellett gondolnia ezt a feltételezést.

„Könnyebb elhinni, hogy egy nagy hatalmú nyugat-afrikai bűnözői hálózat árt nekünk, mint azt, hogy valójában csak ez a fickó ül ott a telefonjával" – mondta.

Carlos azt is végignézte, ahogy sok fiatal csaló maga is áldozattá vált, amikor a bevételeivel hivalkodva felhívta magára a nála nagyobb bűnözők figyelmét.

Egy kérdés azonban továbbra is megválaszolatlan maradt: hogyan vettek rá tinédzserek, akik közül néhányan még az iskolát sem fejezték be, felnőtteket - köztük Carlos édesanyját - hogy megbízzanak bennük?

Carlos elmondása szerint a csalók olyasmit kínálnak, amiből sok ember hiányt szenved: emberi kapcsolatot.

„Azt mondogatták: 'Csak odafigyelést kell adnod nekik. Jelen kell lenned. Azt mondani: Jó reggelt. Hogy vagy, szerelmem? Hogy vagy, drágám? Mit ebédeltél?'"

Carlos szerint a magány, és az, hogy vágytak egy kapcsolatra, újra és újra előkerült a csalások áldozataival folytatott beszélgetések során is.

„Ez a világ legszomorúbb bűncselekménye, mert nemcsak a pénzedet veszik el" – mondta egyikük. „Érzelmileg is teljesen kimerítenek. Ürességet érzel, amikor az a személy hirtelen eltűnik. Aztán a társadalom azt mondja, hogy ostoba vagy, és hogy ez a te hibád."

Carlos könyvet írt tapasztalatairól The Yahoo Boys címmel.

Ez a cikk a BBC World Service Outlook című műsorának egy epizódján alapul, amelyet Vibeke Venema és Julian Siddle készített.

A szöveget Becca Johns és a Global Journalism írta.

Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, a fordításhoz mesterséges intelligencia által támogatott eszközök segítségét használták, egy kísérleti projekt részeként.

Szerkesztette: Paulikovics Zsófia