Mesterséges intelligencia: Kína és az USA eltérő frontokon harcolnak, de ki nevet majd a végén?

A 20. század második felében az USA és a Szovjetunió legkiválóbb elméit a nukleáris fegyverkezési verseny kötötte le.

Az Egyesült Államok most egy más jellegű versenyt folytat egy másik ellenféllel: Kínával. A cél a technológiai fölény, különösen a mesterséges intelligencia (MI) terén.

Ez a küzdelem kutatólaborokban, egyetemeken és a élvonalbeli start‑upok irodáiban zajlik, a világ leggazdagabb cégeinek vezetői és a legmagasabb szintű kormányzati szereplők minden részletre kiterjedő tekintete előtt. Ez mind több trillió amerikai dollárba, azaz több száz trillió forintba kerül.

Mindkét félnek megvannak az erősségei – amit Nick Wright, a University College London (UCL) kognitív idegtudományi kutatója röviden csak „agyak" és „testek" csatájának nevez.

Az USA hagyományosan az úgynevezett „MI‑agyakban" – chatbotokban, mikrochipekben és nagy nyelvi modellekben (LLM-ek) – vezet, Kína viszont erősebb az „MI‑testekben": a robotikában, különösen az emberszerű robotokban.

Mindkét oldal igyekszik megelőzni riválisát, így ezek az előnyök nem biztos, hogy tartósak és a verseny az elkövetkező években tovább alakulhat.

LLM-ek harca

2022. november 30‑án a kaliforniai OpenAI új chatbotot indított útjára. A cég egy mindössze hatmondatos közleményben jelentette be, hogy egy „beszélgetésre képes" modellt tanítottak ki, amit ChatGPT-neveztek el.

A technológiai szektor azonnal elámult az újítástól.

„Bármelyik közösségi oldalt megnyitottuk, posztok tömkelegét láttuk arról, hogy az emberek milyen módokon használják azt a kis szövegdobozt, ami megjelent az interneten" – idézte fel Parmy Olson, a Bloomberg publicistája, a „Világuralom – A mesterséges intelligencia, a ChatGPT és az egész világunkat átformáló versengés" szerzője.

Megszületett az első, széles körben elterjedt nagy nyelvi modell, vagyis LLM.

Egy LLM óriási mennyiségű online szöveget elemez, és ezekből tanulja meg az eszmék kifejezésének mintáit.

Ma a szakértők nagyjából egyetértenek abban, hogy az „MI‑agyak" kategóriában az USA fölényben van.

Az OpenAI azt állította, hogy már több mint 900 millió ember használja hetente a ChatGPT‑t. Ez a bolygónk minden nyolcadik lakójának felel meg. Más amerikai tech cégek, mint az Anthropic, a Google és a Perplexity, milliárdokat költenek rivális rendszerek fejlesztésére.

Azok az MI‑cégek tudják, hogy ha jól csinálják, a nagy nyelvi modellek átvehetik számos olyan feladat ellátását a szellemi foglalkozásokban, amelyeket jelenleg emberek végeznek – és hogy a kereskedelmi siker végül könnyű bevételt jelent.

Mik az USA tervei?

Washington azonban másra is összpontosít: hogyan hat mindez a Kínával folytatott globális versenyre?

Egy magas rangú amerikai tisztviselő a BBC-nek elmondta, az USA stratégiai előnye nem elsősorban a remek algoritmusokban, hanem a hardverben rejlik: különösen a mikrochipekben.

Egyszerűen fogalmazva a világ nagy teljesítményű számítógépes chipjeinek többsége – amelyeket a Szilícium‑völgy LLM-ek fejlesztésére használ – amerikai ellenőrzés alatt áll. Ezek nagy részét egy kaliforniai cég, az Nvidia tervezi.

Októberben az Nvidia lett az első vállalat, amely elérte az ötbillió dolláros (kb. 1500 billió forintos) értékelést, amivel egyesek szerint minden idők legértékesebb cége lehet.

Washington pedig szigorú exportellenőrzési rendszert alkalmaz annak megakadályozására, hogy Kína hozzájusson ezekhez a csúcstechnológiás chipekhez. Ez a politika az 1950-es évekre nyúlik vissza, amikor az Egyesült Államok megtiltotta a fejlett elektronikai eszközök exportját a Szovjetunióval szövetséges országoknak.

2022-ben azonban Joe Biden elnök jelentősen szigorította az intézkedéseket.

Az Egyesült Államok annak ellenére is képes érvényesíteni az erejét az exportellenőrzések terén, hogy a legerősebb chipek többségét nem is otthon gyártják. Sokat közülük Tajvanon, egy amerikai szövetségesnél, készít a Taiwan Semiconductor Manufacturing Corporation.

Amerika gondoskodik arról, hogy ezekből a tajvani gyártású, csúcskategóriás chipekből nagyon kevés jusson el Kínába. Ezt a „foreign direct product rule" (FDPR) révén éri el, amely arra kényszeríti a külföldi vállalatokat, hogy igazodjanak az amerikai szabályozáshoz, ha az általuk exportált áruk amerikai alkatrészeket tartalmaznak, vagy amerikai technológiából származnak.

A tajvani mikrochip‑gyár szinte látható a kínai szárazföld felől. Érthető hát, miért tűnhet csábító zsákmánynak Peking számára a sziget.

De miért nem kezdik a kínai gyárak saját maguk előállítani ezeket az erős chipeket?Mert ez nem olyan egyszerű.

A csúcskategóriás chipek gyártásához extrém ultraibolya litográfiai gépekre (EUV) van szükség. Ilyent pedig a világon csak egyetlen vállalat, a hollandiai székhelyű ASML gyárt. Az USA ugyancsak az FDPR alkalmazásával akadályozza meg, hogy a holland vállalat ezeket a gépeket Kínába küldje.

Kezdetben úgy tűnt, hogy ez a protekcionista politika segít az Egyesült Államoknak megőrizni előnyét az „MI-agyak" terén.

Most azonban Kína visszavágott.

A DeepSeek ellentámadása

2025 januárjában, ugyanazon a héten, amikor Donald Trumpot másodszor is beiktatták, techmilliárdosok gyűrűjében, Kína elindította saját MI‑chatbotját: a DeepSeeket.

Használata nagyjából olyan, mint a ChatGPT-é: kérdésekre válaszol, kódot ír, és ingyenes.

Viszont a DeepSeek becslések szerint ChatGPT és a Claude-hoz hasonló amerikai modellek fejlesztési költségének töredékébe került.

A piacon a döbbenet lett úrrá. 2025. január 27‑én az Nvidia részvényei történelmi – mintegy 600 milliárd dolláros vagy kb. 185 billió forintos – egynapos értékvesztést könyveltek el.

„Washingtont ez teljesen kibillentette" – magyarázta Karen Hao, MI‑újságíró.

Szerinte az amerikai exportkorlátozások visszafelé sültek el: a kínai fejlesztőket kreatív megoldásokra kényszerítették.

„A korlátozások végül a kínai önállóság kialakítását segítették", jelentette ki.

A DeepSeek meghatározó jellemzője az volt, hogy akkoriban hasonló képességekkel rendelkezett, mint az amerikai modellek, például az OpenAI és az Anthropic. A modell betanításához ellenben jóval kevesebb számítógépes chipet használt fel.

Közben Pekingben tapintható volt az optimizmus – mondja Selina Xu, Eric Schmidt egykori Google‑vezér irodájában dolgozó, a kínai MI‑politikát kutató szakértő.

„Mindenki azt próbálta megfejteni, hogyan csinálta a DeepSeek. És ez valóban… nagyon pozitív katalizátorként hatott a kínai MI‑ökoszisztémára."

A jelenség rámutat arra is, mennyire eltérően működik a két ország.

Az USA‑ban az MI‑cégek szigorúan védik szellemi tulajdonukat, míg Kínában a sokkal nyitottabb, szabad forráskódú (open source) megközelítés terjedt el. Az innováció és széles körű alkalmazás felgyorsítása érdekében a kínai vállalatok gyakran online is közzéteszik a kódjaikat, hogy más cégek fejlesztői is megvizsgálhassák azokat.

„Ez azt jelenti, hogy amikor a kínai tech cégek új MI‑modellt építenek, nem kell mindent a nulláról kezdeniük" – magyarázta Olson. „Egyszerűen fogják az adott modellt, továbbfejlesztik, és még jobbá teszik."

Ennek következtében az „MI‑agyakért" folyó verseny már korántsem egyértelmű. Amerika úgy gondolta, hogy az LLM‑ek erős fegyvert jelentenek az eszköztárában; már azonban Kína is képes ezek előállítására.

„Az amerikai, zárt tulajdonú modellek valószínűleg jobbak, de talán már nem sokkal" – mondta Selina Hszu. „A kínai modellek talán csak 90%-ban olyan jók, viszont az előállításuk költsége mindössze az amerikaiak 10%-a."

Kína nagy előnye a robotikaháborúban

Kína, az „MI‑testek", vagyis a drónok és a robotika terén, a múltban általában előnyben volt.

A 2010‑es évektől a kínai kormány jelentősen fokozta a robotfejlesztés támogatását. Kutatásokat finanszíroztak, és robotgyártóknak több milliárd amerikai dollár értékű támogatást nyújtottak. Ma már mintegy kétmillió működő robot található Kínában, ami több, mint a világ többi részén együttvéve.

Olson szerint ennek a sikernek nagy része abból fakad, hogy Kína egy gyártó gazdaság.

„Megvan minden elektronikai gyártási szakértelem, és erre építve hihetetlen… robotikai start‑upok jönnek létre."

Hszu hozzátette: a Sencsenbe vagy Sanghajba érkező külföldi látogatók gyakran meglepődnek azon, milyen mélyen integrálódtak a robotok a mindennapi életbe, például az ételkiszállítást végző drónok révén.

Kína különösen jól teljesít az úgynevezett „humanoid" robotok terén. Ezek olyan gépek, amelyeket nagyjából arra terveztek, hogy úgy nézzenek ki és úgy működjenek, mint az emberek.

A Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja, egy pártoktól független amerikai agytröszt beszámolt egy úgynevezett „sötét gyárról" Csungkingban, az ország déli részén. A létesítményben 2000 robot és autonóm jármű működik, amelyek együtt – állítólag – percenként képesek egy új autót előállítani. Azért nevezik sötét gyárnak, mert teljesen automatizált, és – elméletileg – emberi jelenlét nélkül, akár sötétben is működhet.

Hszu szerint Peking tisztában van az ország gyorsan öregedő népességével. A kormány úgy véli, hogy a humanoid robotok betölthetik azt az űrt, amely akkor keletkezik, amikor az emberi dolgozók nyugdíjba vonulnak, különösen a gondozási területeken.

„Körülbelül 2035-re [Kínában] a 60 éves vagy annál idősebb emberek száma várhatóan meghaladja majd az Egyesült Államok teljes népességét" – magyarázta.

Kína nemcsak a saját, hatalmas népességének készít robotokat – mára a humanoid robotok exportjának 90%-át is adja.

A gép lelke

De van egy bökkenő.

Kína világelső a robottestek megépítésében, csakhogy mindegyik testnek szüksége van egy agyra, vagyis egy operációs rendszerre vagy szoftverre, amely megmondja a különböző fémalkatrészeknek, mit tegyenek.

Ha a robotnak csak ismétlődő feladatot kell végeznie – olyasmit, amit például a csungkingi autógyárban csinálhat – akkor viszonylag egyszerű robotagy is elegendő. Ilyet Kína saját maga is tud gyártani.

Ahhoz viszont, hogy egy robot sokféle, összetett feladatot tudjon ellátni, intelligens agyra van szüksége, amelyet egy másik fajta mesterséges intelligencia, az úgynevezett ágens MI működtet. Ez egy olyan MI‑program, amely inkább egy önálló szereplőként viselkedik, és több lépésből álló feladatokon dolgozik végig.

Így amikor ezekről a nagy teljesítményű agyakról van szó, Amerika továbbra is előnyben van.

„Az Egyesült Államok… még mindig egyértelműen vezet, amikor a robotagyakról van szó" – mondta Wright, az UCL kutatója. „Ez a chipekre és azokra az MI‑szoftverekre vonatkozik, amelyek segítik a robotot a tényleges feladatok elvégzésében. Azt is szem előtt kell tartani, hogy a robot értékének körülbelül 80%-a az agyában rejlik."

Robotkutyák és harctéri drónok

Mind az Egyesült Államok, mind Kína azon versenyez, hogy a robotokat ágens MI‑vel kombinálja. Egy amerikai cég már megmutatta, hogy nemcsak kínai vállalatok képesek sikeres robotokat előállítani.

Nem mindegy, ki nyer: ez egy olyan technológia, amely egyszerre lehet izgalmas és félelmetes.

A Boston Dynamics, egy amerikai mérnöki vállalat, már használja is ezt.

Kutya­szerű robotuk, Spot, valóságos online ikonná vált a techrajongók körében, több millió YouTube‑megtekintéssel. A robotkutyának erős „szemei" vannak (egy nagy teljesítményű, hőkamerával felszerelt kamera) és „fülei" (akusztikus megfigyelés).

A Spot most már képes ellenőrzéseket végezni a vállalat raktáraiban, felismerve például a túlmelegedő berendezéseket, gázszivárgásokat vagy kiömléseket, majd ezeket az információkat továbbítja az ipari MI‑szoftver‑szolgáltatónak, az IFS‑nek. Az MI ezután elemzi a megállapításokat, és döntéseket hoz – akár bármiféle emberi beavatkozás nélkül – a probléma megoldására.

A félelmetes az, hogy Wright szerint már egy másik területen is láthatjuk a robotika és az ágens MI kombinációját: a harctéri drónoknál.

A múlt nyáron Ukrajna elkezdte bevetni a Gogol‑M nevű drónt – egy légi „anyahajó" drónt, amely több száz kilométert képes berepülni Oroszország területére, mielőtt két kisebb támadó drónt bocsát ki. Ezek a drónok emberi irányítás nélkül, az MI‑agyukat használva pásztázták a földet a célpontok azonosítására, majd azok felé repültek, és robbanóanyagot hoztak működésbe.

Szóval, ki fog nyerni?

Nehéz megjósolni, ki nyeri a versenyt, amikor azt sem tudjuk, hol van a célvonal – mondja Greg Slabaugh, a számítógépes látás és mesterséges intelligencia professzora a londoni Queen Mary Egyetemen.

„A 'győzelem' valószínűtlen, hogy egyetlen pillanat lesz, mint a Holdra szállás" – tette hozzá. „Ami számít, az a tartós előny: ki vezet a képességekben, ki építi be leghatékonyabban az MI-t a gazdaságába, és ki határozza meg a globális szabványokat."

Az olyan technológiáknál, mint az elektromosság és a számítástechnika, Slabaugh professzor szerint kevésbé az volt fontos, ki építette ki elsőként a rendszereket, inkább az, ki terjesztette el azokat hatékonyabban a gazdaság egészében: „Ugyanez igazolódhat be az MI esetében is."

Nem tudjuk, merre tart velünk a mesterséges intelligencia. A nagy amerikai technológiai vállalatok fékek nélkül rohannának ebbe az ismeretlen jövőbe; a Kínai Kommunista Párt viszont azt akarja, hogy az állam felügyelje ezt a kutatást.

Az egyik változat a fogyasztói kapitalizmus felerősített formáját ígéri; a másik egy olyan világot, ahol az állam határozza meg, hogy mit lehet vagy nem lehet tenni ezzel a technológiával.

„Mindkét fél a saját játékában van a legjobb helyzetben" – magyarázta Mari Sako, az Oxfordi Egyetem Said Business Schooljának oktatója. „Amikor két szereplő különböző szabályok szerint játszik, gyanítom, hogy az a játékos győzhet, aki a szélesebb közönséget – felhasználókat, alkalmazókat stb. – tudja maga mellé állítani."

A tét nagy. Még mindig nem világos, hogy a 21. századból az Egyesült Államok vagy Kína kerül-e ki erősebben. Könnyen lehet, hogy az MI-verseny dönt majd.

Közreműködött: Ben Carter

Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, a fordításhoz mesterséges intelligencia által támogatott eszközök segítségét használták, egy kísérleti projekt részeként.

Szerkesztette: Sebestyén Roland