A nő, aki szoptatás közben futott ultramaratont – Sophie Power története

Sophie Power még a futócipőjét sem húzta fel első futására, amikor már benevezett egy ultramaratonra.

Ami kezdetben új kihívásnak indult miután elvesztette a munkáját, az idővel életre szóló szenvedéllyé vált, amely pozitív változást hozott a nők számára a sportban.

2018-ban, egy 171 kilométeres futóversenyen készült egy fénykép, amelyen Power a három hónapos kisfiát szoptatta. A kép azonnal bejárta az internetet.

Power-nek nem volt lehetősége halasztani a nevezését addig, amíg újra versenyképes formába nem kerül, és ez rávilágított egy nagyon komoly problémára, ami a nőket és az anyákat terheli.

Ma már a világ legnagyobb versenyei közül sok, köztük a London Maraton is, bevezette a terhesség miatti halasztási lehetőséget, és Power munkája központi szerepet játszott a változásban.

A dilemma

Sophie Power 26 évesen nevezett be első, 250 km-es ultramaratonjára, nem sokkal azután, hogy elbocsátották banki állásából.

Bár soha nem volt futó, és korábban sem próbálkozott vele, egy barátja nem sokkal azelőtt teljesítette ugyanazt a kihívást, és azt javasolta neki, hogy próbálja ki, mivel úgy vélte, az egyetemi légiszázadban szerzett tapasztalatai miatt megvan benne a szükséges állóképesség.

„Másnap el is mentem az első futásomra, és elég gyorsan rájöttem, hogy imádom az ultrafutást. Imádok a szabadban lenni, és megismerni azt a sok fantasztikus embert, akikkel a hétköznapi életben sosem találkoznék" – mondta Guildford közelében, az angliai Surrey-ben élő Power a BBC Sportnak.

„És imádom új módon feszegetni a testem határait."

Azonnal rabul ejtette a sport, és minden idejét az edzésnek és az utazásnak szentelte, hogy világszerte szakaszversenyeken induljon.

Második gyereke, Cormac születése után azonban egy dilemmával szembesült.

Miután három évvel korábban visszamondta nevezését az ikonikus Ultra Trail du Mont Blanc (UTMB) versenyről, hogy felépüljön első gyereke születése után, Power ezúttal nem volt hajlandó ugyanezt megtenni.

Mint sok más versenyen, az UTMB-n sem volt akkoriban terhesség miatti halasztási lehetőség.

Bár közvetlenül a szülés után még nem tudott futni, benevezett a 171 kilométeres megmérettetésre azzal a szándékkal, hogy legalább elindul, és talán az első 10 km-t legyalogolja.

Ám 43,5 órával a rajt után teljesítette a kihívást, amely 10 000 méternyi szintemelkedést tartalmazott, és a szintidőn belül ért célba – végig gyalogolva, kivéve egy rövid szakaszt az egyik legmagasabb pont után, amikor attól tartott, hogy hipotermiát kaphat.

A célvonalat hároméves fiával, Donnachával együtt lépte át.

Ez a pillanat a mai napig hatalmas büszkeséggel tölti el, bár az aznap készült fénykép, amelyen fiatalabb gyerekével látható, még nagyobb hatással volt: az inspirálta mindazt, ami ezután következett.

A kép, amely segített elindítani a változást

A francia fotós, Alexis Berg az UTMB 2018-as versenyén készített felvételeket, ahogyan sok más ultrafutó eseményen is. Az egyik frissítőállomásnál azonban olyasmit látott, amit korábban még soha ilyen versenyen.

„Tudtam, hogy ez szokatlan. Abban a pillanatban lehetetlen volt előre látni, hogy a fotónak ekkora hatása lesz, de azon a napon csak megnyomtam egy gombot, és minden, ami azóta történt, Power miatt van" – mondta.

Fotójával Powert örökítette meg, aki leült és megszoptatta kisfiát a verseny közbeni pihenő alatt.

„Az a fotó kétségtelenül megváltoztatta az életemet. Rájöttem, hogy soha nem lett volna szabad ott állnom a rajtvonalnál" – mondta Power.

„Lehetőséget kellett volna kapnom arra, hogy egy ilyen álomversenyt akkor teljesítsek, amikor fitt és egészséges vagyok, nem pedig három hónappal a szülés után, miközben megpróbálok 171 kilométert megtenni egy hatalmas hegy körül úgy, hogy közben szoptatom a kisbabámat. Őrültség volt."

Power biztos akart lenni abban, hogy a visszatérő anyák ne kerüljenek ugyanabba a helyzetbe, és ne tegyék ki a testüket ugyanannak a kockázatnak, mint ő.

Ezért megalapította a SheRACES nevű jótékonysági szervezetet, amelynek fő célja a nők előtt álló akadályok lebontása, hogy a férfiakkal együtt indulhassanak versenyeken, valamint a visszatérő anyák védelme.

Miután a fotó bejárta az internetet, számos férfi versenyigazgató szinte azonnal felkereste őt, hogy közölje: bevezették a terhesség miatti halasztási lehetőséget a programjaikba, és szégyenkeztek, hogy korábban erre nem gondoltak.

Power több mint 2000 nővel beszélt, hogy kiderítse azt, hogy mi akadályozza őket abban, hogy a férfiakkal együtt rajthoz álljanak.

Kutatása messze túlmutatott az elit sporton.

Ő maga sem profi sportoló, igazi szenvedélye azoknak a nőknek és lányoknak a támogatása, akik hozzá hasonló helyzetben voltak.

„A lányok nagyon magas arányban hagyják abba a sportot. Célokban óriási hiány van a lányoknál a fiúkkal összehasonlítva" – mondta.

Szerinte ennek egyik nagy oka az a nyelvezet, amelyet a sport és a sportesemények népszerűsítésére használnak.

„Ez a 'legkeményebb, legdurvább, legbrutálisabb', és sok nő számára ez elég taszító" – mondta.

„Hogyan tudjuk a sportot női szemszögből újratervezni? Biztosítani tudjuk-e, hogy a lányok számára kínált lehetőségek hozzájuk legyenek igazítva, azt nyújtsák, amit ők akarnak, és a megfelelő helyen, megfelelő módon legyenek elérhetők?"

„Csatákat nyerni és változást elérni"

Kutatásának eredménye egy kilenc pontból álló elvcsomag lett, amelyhez a szervezők csatlakozhatnak annak érdekében, hogy eseményeiket befogadóbbá tegyék a nők számára.

Ezek közé tartozik a nyelvezet és a képi megjelenítés módosítása a weboldalakon, hogy jobban megszólítsák a női futókat; a szintidők változtatása; női mosdók, menstruációs termékek és öltözők biztosítása; valamint olyan versenypólók készítése, amelyek kifejezetten női indulóknak készülnek, nem pedig uniszex változatban mindenki számára.

Emellett védelmi és zaklatás elleni szabályzat bevezetése is szerepel.

Az elit versenyek kritériumai közé tartozik a női futamok egyenlő megjelenítése a közösségi médiában, valamint a női versenyzők díjazása. Power többnél is látott már változást a világ legnagyobb versenyei közül.

Az UTMB 2023 óta egyes kiemelt eseményein olyan szabályt vezetett be, amely szerint azok, akik terhesek, terhes partnerük van, vagy örökbefogadnak, illetve béranyaság révén vállalnak gyereket, teljes visszatérítésre és akár öt évig prioritást élvező újra-nevezésre jogosultak.

Power szerint azonban még hosszú út áll előttük.

„A New York-i, a bostoni és a londoni maratonon most már mind bevezették a terhesség miatti halasztást, ám az anyáknak másodszor is ki kell fizetniük a nevezési díjat, ha igénybe veszik a halasztási rendszert" – mondta.

Szervezetének kritériumai szerint a versenyeknek két év halasztást kellene biztosítaniuk, hogy az érintetteknek elegendő idejük legyen teljesen felépülni a terhességből.

„A versenyek többsége kereskedelmi alapú, üzlet. Ha több embert tudnak a rajtvonalhoz állítani, meg fogják tenni, és a szabályok célja az, hogy szinte költségmentesek legyenek. Ez egyértelmű" – mondta.

„Rengeteg márka van, amely azt állítja, hogy nőpárti, mégis olyan női versenyeket szponzorálnak, ahol nincs terhesség miatti halasztás, és nem kezelik egyenlően a nőket.

„És vannak a dinoszauruszok, akik nem értékelik a női sportolók hangját.

„Aztán vannak versenyek, amelyeknek még mindig van hová fejlődni – a London Maratont ebbe a kategóriába sorolom. Meghallgattak minket, hihetetlenül befogadóak, rengeteg kezdeményezést indítottak a rajtvonalon való sokszínűség érdekében, de még mindig azt akarják, hogy a nők kétszer fizessenek a helyükért, ha gyereket vállalnak.

„Bizonyos versenyszervezőkben teljesen elvesztettem a hitem emiatt, de annyian változtatnak, és lesznek jobbak...

Mindig úgy érzi az ember, hogy elbukja azokat a csatákat, amelyeket nem nyer meg, de mi rengeteg csatát nyerünk, és óriási változást érünk el."

A London Maraton szabályzata lehetővé teszi, hogy a résztvevők akár három évig halasszák indulásukat a szülés után – az esemény szervezői viszont nem válaszoltak arra a kérdésre, miért kell a halasztási rendszer használóinak ismét kifizetniük a nevezési díjat.

Feszegetni a határokat

Ahogy munkájának és befolyásának mértéke nőtt, úgy nőtt Power hajlama is arra, hogy újabb fizikai határokat teszteljen.

Ma már két Guinness-világrekord birtokosa – 2024-ben ő lett a leggyorsabb nő, aki lefutotta Írország teljes hosszát.

A kimerítő, kb. 547 kilométeres útvonalat három nap, 12 óra és nyolc perc alatt teljesítette, több mint három órával megdöntve Mimi Anderson korábbi rekordját.

Az útvonal Munsteren keresztül vezetett, ahol férje, John született, majd Cork megyébe, ahol a Power család számos tagja él.

Közben szakadó esőben futott, napszúrás kezdeti tüneteit élte át, alig több mint két órát aludt, és lekvárral töltött tortillákon, géleken, rágcsákon és fagylalton tartotta fenn magát.

Két napnyi gyümölcs- és édességfogyasztás után a nyelve kiégett. A teljes kimerülésig hajtotta magát.

„Mindenhol betlehemi és karácsonyi jeleneteket láttam ebben a városban. És minden fa műanyaggá változott. A hallucinációk elképesztőek voltak, őrületesek" – mondta.

Azóta újabb világrekordot állított fel: ő futotta le a leghosszabb távot futópadon nőként 48 óra alatt.

De honnan fogja tudni, hogy elérte a célt, amit kitűzött maga elé?

„A SheRACES végső célja az, hogy ne létezzen, mert már ne legyen rá szükség, és minden nő képes legyen rajthoz állni" – tette hozzá. „Azért hoztam létre, hogy legyen valami, ami nem csak rólam szól, hanem minden nőé.

„Mindannyian segíthetünk egymásnak, és követelhetjük a tisztességet bánásmódot."

A cikk megjelenése után Power a BBC News Magyarulnak elmondta, hogy a SheRACES Trail Series keretein belül, az angliai Peak Districtben megrendezésre kerülő futóversenye óriási siker volt 2025 nyarán.

Hozzátette, mind a 25 km-es, mind az 50 km-es távon 100%-os teljesítési arány született – és ami még fontosabb, minden sportoló számára örömteli és befogadó légkört teremtett.

A terv az, hogy 2026-ra az eseményt házon belül szervezzék, egy új versennyel Surrey-ben, július 5-én, és szeretnénk nagy márkákkal együttműködni, hogy minél több nő állhasson rajthoz.

Saját sikereiről is beszélt.

„Az utolsó versenyem a 24 órás világbajnokság volt, ahol a női csapattal aranyérmet nyertünk.

„Különösen megható volt számomra, mert ez volt az első alkalom, hogy a gyerekeim láthattak versenyezni válogatott mezben (a versenyt a franciaországi Albiban rendezték)."

Azt mondta, most gondolkodik, mibe vágjon bele legközelebb.

A könyve, a „The Power Within", 2026 májusában jelent meg.

„Remélem, hogy az általa felvetett kérdések (például a terhességi halasztások és a London Maraton továbbra is fennálló díjai) nagyobb médiavisszhangot kapnak, és pozitív változásokhoz vezetnek" - tette hozzá.

Megjegyezte azt is, hogy a jövőben szívesen dolgozna együtt olyan magyarországi versenyszervezőkkel, akik szeretnének több női futót látni a rajtvonalon.

Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, a fordításhoz mesterséges intelligencia által támogatott eszközök segítségét használták, egy kísérleti projekt részeként.